1957. október 3-án 15 óra előtt 5 perccel hunyt el névadónk, a Kossuth-díjas Szabó Lőrinc.
Sírjánál, a Fiúmei úti sírkertben, a 6. évfolyamosok tartanak megemlékezést. Az iskolában elhelyezett Szabó Lőrinc-szobornál pedig a hét minden napján egy-egy osztály olvassa fel kedvenc verssorait a költőre emlékezve.
Az utolsó – végül, le nem adott, de a PIM archívumban megtalálható – rádiósinterjú egy részletével emlékezzünk rá:
” TÁ: Szeretném megkérni, mondjon most valamit kérdezés nélkül.
SzL: Szívesen, akár kettőt is. Nemrégiben egy kedves barátnőm idézte egy régi interjúm záró mondatát. Akkor azt kérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ha nem volnék Szabó Lőrinc? Hadd ismételjem meg az akkori válaszomat: “Gyík egy napsütötte kövön”.
TÁ: Ez nagyon szép. És mi a másik üzenete, a kérdezés nélküli?
SzL: Békesség a Földön a jóakaratú embereknek.