2026. július 27–31. között Erasmus+ mobilitás keretében vettem részt Helsinkiben a „A finn oktatás titka – jelenségalapú oktatás, jelenségalapú tanulás” című szakmai kurzuson. A képzés választása tudatos szakmai döntés volt, amelynek elsődleges célja a finn oktatási rendszer működésének mélyebb megismerése, valamint a jelenségalapú oktatás elméleti és gyakorlati hátterének feltárása volt, továbbá összehasonlítása a projektalapú oktatás módszerével. Fél évvel korábban Erasmus job shadowing keretében jártam Finnországban, az ekkor szerzett tapasztalataimat szerettem volna egy egységes rendszerben elhelyezni.
Intézményvezetőként különösen fontosnak tartom azokat a pedagógiai megoldásokat, amelyek a tanulók aktív részvételére, együttműködésére, önállóságára és egyéni fejlődésére építenek. A következő tanévben intézményünkben egy projekthét megvalósítását tervezzük, ezért számomra kiemelt jelentőségű volt annak megismerése, hogy a finn oktatási gyakorlatban hogyan jelenik meg a jelenségalapú tanulás, hogyan épülnek fel az ilyen projektek, és milyen pedagógiai szerepet kapnak bennük a tanárok és a tanulók.
A kurzus külön értéke volt, hogy a különböző országból érkező résztvevők (Ciprus, Olaszország, Egyiptom és Magyarország) közösen gondolkodtak az oktatás aktuális kérdéseiről. Ez a sokszínűség lehetővé tette, hogy a finn oktatási rendszert ne önmagában, hanem különböző nemzeti oktatási rendszerekkel összehasonlítva vizsgáljuk. Többek között foglalkoztunk a tankötelezettség szabályozásával, az iskolaválasztás lehetőségeivel, az iskolai körzetek rendszerével, a sajátos nevelési igényű vagy kiemelkedő képességű tanulók támogatásával, az integráció és a szegregáció kérdésével. Téma volt az érzelmi intelligencia fejlesztésének lehetőségei az oktatásban, pályaorientáció, mesterséges intelligencia használata, tanítása a különböző országokban.
A kurzus trénere rendkívül felkészült, hiteles és széles körű szakmai ismeretekkel rendelkező szakember volt. Különösen értékesnek tartottam, hogy nemcsak szakmai szempontból ismeri a finn oktatási rendszert, közel tíz éve Finnországban él, szülőként is közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik a finn iskolarendszer működéséről. Különösen fontos szakmai felismerés volt számomra, hogy az elmúlt kilenc évben intézményvezetőként olyan értékeket és pedagógiai szemléletet próbáltam meghonosítani saját intézményemben, amelyek számos ponton összhangban vannak a finn oktatási rendszer alapelveivel. Ilyen például a tanulóközpontúság, az egyéni utak keresése, a tanulói aktivitás növelése, a fejlesztő értékelés, az együttműködésre épülő tanulás, valamint a hagyományos frontális oktatás mellett a projektmunka, a csoportmunka, a páros munka és a kooperatív módszerek alkalmazása. Ez a felismerés vezetőként megerősítést adott abban, hogy az intézményben megkezdett innovációs folyamatnak van szakmai létjogosultsága, és érdemes azt következetesen továbbvinni.
A jelenségalapú oktatás lehetőséget teremt arra, hogy a tanulók ne kizárólag tantárgyi keretek között, elszigetelt ismereteket sajátítsanak el, hanem egy komplex, a valós élethez kapcsolódó jelenséget több tudományterület és tantárgy szempontjából vizsgáljanak. A hangsúly ezáltal nem pusztán az ismeretek átadásán, hanem azok alkalmazásán, összekapcsolásán, az együttműködésen, a problémamegoldáson, a kritikus gondolkodáson és az önálló tanuláson van.
A kurzus során számos gyakorlati segédanyagot kaptunk. Különösen értékesnek tartom azokat a kártyákat és kérdéssorokat, amelyek segítségével a pedagógusok lépésről lépésre megtervezhetik saját jelenségalapú projektjüket. A kérdések megválaszolása tulajdonképpen egy projektvázlat kialakítását segíti. Ezeknek az anyagoknak a magyar nyelvre történő adaptálásával olyan gyakorlati segítséget szeretnék biztosítani kollégáim számára, amely megkönnyítheti számukra a projektek megtervezését és megvalósítását.
A kurzus során megszerzett tudás közvetlenül beépíthető saját intézményem szakmai fejlesztési folyamatába. A következő tanévben tervezett projekthét előkészítése során szeretném felhasználni a kurzuson megismert módszereket és segédanyagokat. Célom, hogy a kollégák számára olyan támogatást biztosítsak, amelyben a projektalapú és jelenségalapú tanulás nem egyszeri, elszigetelt programként, hanem az iskola pedagógiai kultúrájának részévé válhat.
