2026 júliusában péntek este indultunk a kolléganőmmel Langeoogba, ahova csak vasárnap délben érkeztünk meg. Szombaton „csak” Brémáig jutottunk, ahonnan már nem tudtunk továbbmenni, így ott töltöttünk egy délutánt, amit arra használtunk fel, hogy találkozzunk a delmenhorsti iskola egyik tanárával, ahol már 2025-ben jártunk a gyerekekkel illetve idén szeptemberben megyünk ismét. Kalandos utunkat vasárnap délelőtt folytattuk egy 1,5 órás buszozással Bensersielig majd onnan komppal érkeztünk meg 14 órakor Langeoogra, egy Kelet fríz szigetre. Első meghatározó élményünk, hogy pénteken 38 fokban indultunk Budapestről, vasárnap pedig 16 fokos, szeles, esős időben értük el úti célunkat.
A sziget 20 km2, kb. 1800 fő állandó lakossal rendelkezik. Érdekességei: csekély lakosságszáma ellenére van saját iskolája (Grund-, Realschule) szakképzés is történik a szigeten, azonban a helyiek sajnálatára önálló gimnáziumuk nincs. Aki ott szeretne tanulni annak a szárazföldre, kollégiumba kell mennie. A sziget UNESCO-Természeti Világöröksége (Watt-tenger, dűnék, sajátos madárkolónia) valamint Németország első fairtrade szigete. A szigeten csak gyalogos és biciklis közlekedés van, az autót a szárazföldön kell hagyni. A komptól egy saját kisvonat viszi be az utasokat és a csomagokat a településre. Ilyen környezetben nagyon hamar megtapasztalható volt, hogy az emberek kis odafigyeléssel együtt tudnak élni a természettel, sokat tudnak tenni a fenntarthatóságért, a természeti környezet megtartásáért. A közösségi összetartozást (Dünensingen – minden kedden közös éneklés van a dűnék között, eső esetén a település főterén), az ott élők hagyományainak megőrzéséért történő tenni akarás is áthatotta a mindennapokat úgy, hogy közben semmi 21. századi igényről nem kell lemondani. Úgy gondolom, hogy ez az átélt/megélt országismeret legalább annyi tudást, tapasztalatot nyújtott, mint a szakmai képzés. A fenntarthatósági nevelés tekintetéteben, a természeti környezet (Watt-tengeri túra, a Watt-tenger élővilága) megismerése kapcsán rengeteg olyan tudásra tehettünk szert, amit szeretnék megosztani tanítványaimmal.
Természetesen a szakmai képzés is magas színvonalú volt. Minden nap egy bemelegítő játékkal kezdődött, majd tematikusan haladtunk. Az első nap a kooperatív technikák, az ehhez kapcsolódó játékok álltak a középpontban. A második napon különböző történetekkel foglalkoztunk. Hogyan tudjuk a képekkel/képtörténetekkel szóra bírni a tanulókat? A harmadik nap az MI jegyében telt. Német MI-programmal ismerkedtünk meg illetve komoly beszélgetés alakult ki a résztvevők között a telefon, valamint az MI használata kapcsán. Érdekes volt számomra, hogy míg Kelet-Közép Európában a telefonok órák alatti használata elterjedt, addig pl. Franciaországban, illetve Hollandiában az utolsó 2 évig tiltott eszköz a mobil az iskolákban (komoly szankciókkal jár) és Finnországban is csak külön engedéllyel lehet használni. A negyedik-ötödik napon a szótanulás, a némettanítás a zene segítségével, a kreatív írás állt a középpontban.
Egy nemzetközi csoportban (8 országból voltunk 17-en) mindig a kötetlen beszélgetések a legizgalmasabbak. Mivel a programok/étkezések kötelezően voltak közösek, így szinte minden időnket együtt töltöttük. A hely adottsága miatt a 2 szabad délutánt is együtt töltötte a „csapat”, igaz nem mind a 17-en, de 7-en vagy 8-an mindig együtt bicikliztünk, esténként spontán is összefutottunk a strandon, a boltban vagy az utcán. Így nagyon sokat megtudhattunk egymásról, a különböző iskolákról – oktatásról, spontán adtunk ötleteket egymásnak, megosztottuk az Erasmus+ tapasztalatainkat (job shadowing, diákcsoportok). A képzés és az 1 hét sikerességét mutatja a közös WhatsApp csoport, ahol már a nyár folyamán is elindult a módszertani csere-bere.
A hazafele vezető úton ismét megálltunk Brémában, ahol a szeptemberi diákcserénk kinti szervezőjével találkoztunk és előkészítettük a csoportos mobilitásunkat.