Hogy mi a világ legfenntarthatóbb és legboldogabb városának titka? Mi is az a ‘Hygge’? Erre voltam kíváncsi idén nyáron. A fejemben az járt, most igazán szükségem van a feltöltődésre, lemerültem, kimerültek a készleteim… És szeptemberben vár az új elsős osztályom, 29 mosolygós arcocska, akinek én leszek a pótanyja, védelmezője, játszótársa, vigasztalója, nevettetője, mindenben segítője. Azt gondoltam, ha magam épülök, másokat is tudok építeni…
A tanfolyamot megelőző héten egy ismertető csomagot kaptam e-mailben a Europass Teacher Academy koppenhágai irodájától. Ebben többek között egy igen érdekes kihívásról írtak, mint a tanfolyamon teendők egyikéről. Szó esett egy Hála-naplóról, ezt már a kiutazás előtt elkezdtem írni (három dolog a nap végén lejegyezve, melyért aznap hálás vagyok). Emellett egy prezentációt is vártak a résztvevőktől, ahol azt domborítják ki, miért büszkék saját iskolájukra. Ezek az előkészületek segítetek ráhangolódni a témára. A küldött bemutatkozó anyagból kiválasztottam a programokat és a helyszíneket, amik szintén a kihíváshoz szorosan kapcsolódtak, ezeket a Google térképen előre megjelöltem.
Már a szálláshelyen megtapasztaltam, hogy a közösségi lét és fenntartható gondolkodás a dán emberek hétköznapjait régóta átszövik. A több társasházat övező belső nagy udvar kedves blokkokra volt osztva, tevékenységi körökre bontva: játszótér, szabadtéri sütőhely, beszélgetősarok padokkal, sakkasztal, napozórész, rózsalugas kávézó asztallal, magaságyások, kis sportpálya, ruhateregető állványok. A környék több lakójával “kénytelen” az ember beszélgetni, együttműködni és ez náluk mi sem természetesebb. Szinte minden hulladékot válogatva gyűjtenek vagy újrahasznosítanak. Életvitelükre az egyszerűség, praktikum és egészség jellemző. A városban sétálva több dolog is igen szokatlan és futurisztikus volt számomra. Rendkívül kevés autó (azok is elektromosak), annál inkább kerékpár látható a közlekedésben. A kerékpárutak olyannyira szélesek, mint az autóutak, így abszolút többségi jármű a bicikli. Csend van a belvárosban. Nincs szmog. Az emberek kiülnek, beülnek, leülnek beszélgetni egymással a vendéglátóhelyeken, parkokban. Hamar rájöttem, túl gyors a tempóm a városhoz, öt nap kellett, hogy felvegyem a helyi ritmust.
A tanfolyam tempóját is így jósoltam meg, ám minden perce nagyon tartalmasnak, hasznosnak, töménynek bizonyult. Elméleti és gyakorlati részek összhangban váltogatták egymást. Gyakran tartottunk tanegységeket a szabadban, a közeli parkban. Míg szorgosan dokumentáltam a jobbnál jobb ötleteket és gyakorlatsorokat, arra kezdtem rájönni, hogy a tantermen túl, a tanári közösségem, sőt a családom is profitálni fog a hallottakból. El nem tudtam képzelni, milyen a vak-foci vagy hogy a szabadban legózni sokkal tevékenyebb és nem mellesleg csapatépítő tevékenység. Ez utóbbit az első családos délelőttön ki is próbálom az új szülői közösséggel. A 24 karaktererősség-kártyákat családi körben is kipróbáltuk többen azóta. Életvezetést, életminőség javulását, pozitív gondolkodást, szélesebb látókört kaptam ettől a tanfolyamtól, melyet mindenkinek ajánlok, aki úgy érzi valódi és tartós, fenntartható feltöltődésre van szüksége. Kifejezetten alkalmasnak látom a kiégéssel küldő kollégák számára is.
A lehetőségért nagyon hálás vagyok, a tapasztalatokat és jó gyakorlatokat továbbviszem, megosztom minél szélesebb körben.
