A 2025 áprilisában tartott kurzuson összesen 24-en vettünk részt, különböző európai országokból. A legnagyobb létszámban Írországból érkeztek, tizenegyen, mindannyian ugyanabból az iskolából – a program számukra olyan volt, mint egy tantestületi kirándulás. Öten voltunk Magyarországról, és rajtunk kívül cseh, horvát, finn, liechtensteini és lengyel kollégák is csatlakoztak. Mindannyian tanárok voltunk / vagyunk, és többségünket a kiégés megelőzése, valamint a szakmai és személyes megújulás iránti igény motivált.
A képzést Elena Brower vezette, aki agilis, lelkes és rendkívül inspiráló oktató volt. Minden reggelt tornával indítottunk, amit egészséges, helyi alapanyagokból készült reggeli követett. A kurzus során tartott órák interaktívak és élményszerűek voltak, sokszor építettek a saját tapasztalatainkra, és minden technikát közösen átbeszéltünk abból a szempontból, hogyan tudjuk azokat beépíteni a saját tanítási gyakorlatunkba.
A program szakmai tartalma mellett a csoportdinamika is sokat adott: a különböző kultúrákból érkező tanárokkal való közös munka és eszmecsere igazán inspiráló volt. A hét végére nemcsak új módszerekkel, hanem új szemlélettel és nemzetközi kapcsolatokkal is gazdagodtunk.
A 7 napos kurzus mellett lehetőségem nyílt felfedezni Martinique szigetének lenyűgöző természeti és kulturális kincseit. Ez a kis ékszerdoboz a Karib-térségben igazi különlegesség: egyszerre francia és karibi, egzotikus és ismerős, vadregényes és rendezett.
Már az első napokban lenyűgözött a sziget buja zöldje. Esőerdőkben túráztunk – volt, hogy szikrázó napsütésben, máskor pedig trópusi záporban, de mindkét arcát szerethetőnek találtam. A Balata Garden különösen mély benyomást tett rám: egy botanikai paradicsom, ahol fák között kifeszített függőhidakon sétálhattunk, és testközelből figyelhettük meg a dzsungel növény- és madárvilágát (itt láttam életemben először kolibrit élőben, „munka közben”).
Ellátogattunk egy banánültetvényre is, ahol megfigyelhettük, mennyi munkával jár a banántermesztés, és mennyire fontos ez a gazdaságnak. A túra során megismerkedtünk a rumkészítés hagyományaival is – Martinique híres az AOC minősítésű agricole rumjáról, amit a cukornád levéből erjesztenek és desztillálnak. A lepárlóüzemek illata, az ízek és a kézműves megoldások mind azt mutatták: itt nem ipari termék készül, hanem valódi kultúra palackba zárva.
Martinique-on a „franciaság” mindenütt jelen van – utcák nevei, a közigazgatás, az oktatás és a kávézás szertartása ismerősen francia. Ugyanakkor itt ez keveredik a karibi életérzéssel, a lazasággal, a színek tobzódásával és a zene mindennapos jelenlétével. Az emberek franciául beszélnek, de gyakran váltanak kreolra, ami a francia, afrikai és karibi nyelvek ötvözete.
A helyi ételek ízeiről szuperlatívuszokban tudok beszélni. A créole konyha izgalmas elegye a francia technikának és a karibi fűszerezésnek: friss halak, fűszeres raguk, grillezett húsok, édesburgonya, kókusztej és természetesen a zamatos gyümölcsök – papaya, mangó, guava – mindenhol elérhetők voltak.
A kulturális élmények sem maradtak el: meglátogattuk a Fort-de-France-i várat, ahol egy kivételesen izgalmas idegenvezetésben volt részünk, továbbá a piaci forgatagot, ahol kézműves termékek, helyi fűszerek, textíliák és kreol zene keveredett a levegőben. A zene és a tánc szinte mindenhol jelen van – akár egy utcai szambaszerű felvonulásban, akár egy tengerparti kávézóban.
Az egyik legemlékezetesebb kaland számomra az volt, amikor teknősökkel úszhattam a kristálytiszta vízben. Ez a pillanat örökre belém égett – az ember itt valóban vendég a természetben.
Martinique számomra nemcsak tanulás, hanem igazi élmény, felfedezés és lelki töltődés volt. A test, az elme és a természet harmóniáját kerestük a kurzus során, de azt hiszem, ennek az egyensúlynak a kulcsa maga a sziget. Egy hely, ahol az európai struktúra és a trópusi szabadság különleges, vibráló elegyet alkot – és ahol egy kicsit mindannyian önmagunkkal is találkozhattunk.
