Kiáltsuk világgá!
4.11. 11:11
Költészet napja alkalmából szeretnénk, ha minél több tankerületi iskola csatlakozna a József Attila-flashmobunkhoz. Szeretnénk kivinni az iskola falai közül a költészetet, hogy ne merevedjen tananyaggá, ezért április 11-én, 11 óra 11 perckor közös szavalást szervezünk. Minden intézmény a „verskommandójával” kivonul az adott időpontban a saját iskolaépülete elé, hogy közös szavalással hívja fel a figyelmét a költészet napjára.
A szavalandó/felolvasandó vers József Attila Ars poeticája (amennyiben az alább javasolt „részletet” választjátok, és nem az egészet, kérem, jelezzétek a szavalás elején). A cél az, hogy minél több tanulót aktivizáljunk, akiket kimozdítunk az iskola falai közül, és minél látványosabban, élvezhetőbben éljük meg együtt, hogy a vers él és élni fog!
Még az esemény előtt kérünk visszajelzést arról, hogy az iskolák nagyjából hány emberrel/osztállyal tudnak csatlakozni a flashmobhoz, hiszen a flashmobról értesítjük a kerületi lapokat is, akik a legnépesebb helyszínekre látogatnának el stábjukkal. () Az eseményről, kérem, iskolai szinten is készüljenek fényképes/videós dokumentációk, melyet szintén a fenti címre várunk.
Aktív megmozdulásaitokat előre is köszönve:
Vukovári Panna
tankerületi munkaközösség-vezető
magyar nyelv és irodalom (középiskola)
József Attila: Ars poetica
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
(Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.)
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
(S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.)
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!